Kismamiruci :)

Ma csak egy ampulla véremet adtam. A vérvétel után rohantam Fehérvárra megbeszélni a hystero időpontját. Szerdán beszéltem az asszisztenssel mondta, hogy nyugodtan mehetek ma, lesz a doktorúr......... naná hogy nem volt. :(
Kedden vissza kell mennem, és megírják a papírokat, aztán 13 órakor lesz valami ismertetés, előadás (?) a hysteroról, amit meg kell hallgatni!
Tehát a keddi napom is dokis lesz.
Vigaszdíjként - plázáztam egy icurka-picurkát ;) és - beszereztem 1 (öhöm) 2 kismamifelsőt. ;) :) :)

Zsúfolt hét

Ezen a héten a kedd kivételével csak orvosokkal találkoztam, és fogok!
Hétfőn a BMC-ben töltöttük a napunkat, szerdán a nőgyógyászaton voltam beutalót kérni, ma a körzeti dokimhoz megyek, holnap vérvételre és a fehérvári dokimmal megbeszélni a hysterot.

Közeleg a karácsony, a kedvenc ünnepem. Mindenki kérdezgeti hogy készülünk rá, kinek mit veszünk. Ilyen sem volt még, de idén be kell érnie a családnak velünk. Bogyó most fontosabb, arról nem is beszélve, hogy nála nagyobb ajándék nincs is a földön. Jézuska remélem meghallotta a karácsonyi kívánságomat, no meg persze teljesíti is. Nem akarok telhetetlen lenni, de mivel szülinapom is lesz ezért nekem dupla ajándék jár! ;) (pl. 1 nunis+1 kukis, hogy apának is kedvezzünk) :)

BMC

2008. nov. 24. hétfő
Ma reggel 5-kor elindultunk itthonról, hogy időben beérjünk a kórházba. A fórumos lányoktól megtudtam, hogy már rendelés előtt egy órával kígyózó sorok vannak az épület előtt. Igy is volt. Döbbenet, hogy mennyien vagyunk. Kb. 6.20-tól 12.30-ig voltunk ott és ezalatt úgy érzékeltem, hogy legalább fél millióan fordultak meg a recepciónál. Mozdulni alig lehetett a sok embertől. Szomorú! :(
Vettek tőlem vért, vagy 10 ampullával. Már kezdtem rosszul érezni magam amikor megláttam, hogy még mindig vannak üres ampullák, valahogy nem akartak elfogyni. Éreztem ahogy kimegy belőlem az élet. Az utolsó kettőnél már nagyokat sóhajtottam, és látták, hogy fehéredek, úgyhogy eldőltem az ágyon pár percre, mert ha felállok akkor kiskanállal kellett volna összeszedniük. Amíg a páromtól vették a vért addig gyorsan leültem a labor előtt és elmajszoltam egy banánt. A páromat hamarosan szólították a labornál, hogy menjen mintát adni, és én nem mehettem vele! :( (a régi dokinál lehetett, sőt ;) ) Ezután a fiolákat el kellett vinnünk a központi laborba, és mondták hogy ha végeztünk akkor üljünk le, mert szólítani fognak a nőgyógyászati vizsgálatra. Nagyon sokat vártunk, már majdnem vége volt a rendelésnek mire végre szólítottak. Ultrahang volt, és mintavétel, kicsit fájt is. Aztán leültem egy fotelbe és azt mondta a doktor, hogy el kell mennem hysteroskópiára a lombik előtt:

A hysteroscopia egy olyan endoszkópos műtéti technika, amely segítségével a méh belső részét, a méhüreget és a méhnyálkahártyát tudjuk láthatóvá tenni, és az ott talált elváltozásokat /pl. hegesedés, összenövés, polyp, myoma, méhsövény/ műtétileg megoldani.

Lényege: vénás altatásban hüvelyi feltárást követően a méhszájat feltágítjuk /5-9mm között/, majd azon keresztül bevezetjük a hysteroscopos eszközt. Ezen keresztül a méhüreget feltöltjük egy speciális folyadékkal. A hysterosocop lencserendszerén keresztül egy külső monitoron látjuk a méhüreget. Amennyiben szükség van rá, a hysteroscopon keresztül különböző műtéti eszközöket vezethetünk be a méhüregbe.

12.30-kor álmosan, fáradtan és éhesen mehettünk végre haza.
Legközelebb két hét múlva kell menni újabb kiskatonákat leadni. Addig megpróbálom elintézni a hysterot.

A nap közepén könny gyűlt a szemembe, mert annyira kiszolgáltatottnak éreztem magam, és arra gondoltam, hogy miért pont velem történik ez, aztán persze körülnéztem, hisz rajtam kívül kismillió ember volt még ott hasonló vagy még nagyobb problémával.... elszégyelltem magam és vártam tovább hősiesen.
Remélem meglesz a gyümölcse a kitartásomnak. Hát persze hogy meglesz! ;)

lombikbébi

Végig tudtam, hogy ha az épp aktuális kezelések sikertelennek bizonyulnak mi lesz a következő lépés, de ennek ellenére sem gondoltam, hogy végül itt kötünk majd ki.
Régebben, a most már apró-cseprő dolgok voltak fontosak, mint például: milyen nemű lesz majd a gyermekem. Ugyanis minden vágyam egy kislány, és ez a vágy valahol legbelül még él bennem, de ilyen múlttal a hátam mögött ez a dolog már teljesen eltörpült a többi mellett. Egy egészséges kisbabát szeretnék mindegy milyen módon, milyen áron..... MINDENÁRON! :)

Jelenleg a lombik előtti vizsgálatoknál tartunk.
Egy 3. napi vérvétel történt ezidáig, és még vár ránk jó pár vizsgálat, konzultáció.
A Budai Meddőségi Központot választottuk, mert nagyon sok jót hallottunk erről az intézményről, és nagyon bízunk benne, hogy itt végre sikerül az amire oly régóta várunk. Sokat kell utazni, és még többet várakozni, de már kezdem megtanulni hogy türelmesnek kell lennem!
Nekem ezt dobta a gép!
Következő vizsgálatok időpontja: 2008. november 24. és 28.

Inszemek sora

Örömöm törhetetlen volt annak ellenére, hogy a csodabogyót injekciókra váltottuk, és a tüszőérésig szitára szúrkodtam a saját pocakom..... majd kétnaponta járkáltam az ultrahangra, mire végül nagy nezehen elkaptunk egy megfelelő méretű tüszőt.
Maga a beavatkozás nem volt fájdalmas, egy rákszűréshez tudnám igazán hasonlítani, pár percet vesz igénybe. Le kell adni a mintát amit előkészítenek a beavatkozásra (ez min. egy órás várakozást jelent) aztán egy katéteren keresztül feljuttatják a "randihelyre". Fél órát pihenni kell, majd ezután két hétig reménykedni, hogy sikerült-e.
Voltak nagyon szép eredmények is amikor egyszerre 3 tüsző is szépen megnőtt, apácska eredményei is jók voltak, sőt volt olyan hónap is amikor repetáztunk, megismételték másnap az inszemet.
Hiába volt minden, mert nem sikerült ezzel a módszerrel sem teherbe esnem!

visszatekintés

Ciklusom rendszertelen volt mindig is, nem tudtuk mikor lenne ideális az együttlét, ennek tükrében szorgalmasak voltunk. ;)
Az első hónapok eredménytelenül teltek el.
Több mint fél év után nőgyógyász segítségét kértük.
Vettek vért, voltam terheléses cukorvizsgálaton.
Kivételesen alig vártam, hogy pirianyó kopogtasson, mivel a ciklus 3. napján kezdhettem el szedni a Clostilbegyt nevű csodabogyót.
Nálunk sajnos ez sem segített, pedig emelt adagban több hónapon át használtam. Viszont a ciklusom beállt 32-33 napra! :) Örültem, mint majom a farkának! Egy idő után orvost váltottam, mert úgy éreztem, hogy előre kéne lépni, hisz a csodabogyók nálam nem használnak, ekkor következett a laparoszkópiás petevezeték átjárhatósági vizsgálat.
Nyaralás után szinte azonnal a kés alá feküdtem.
Boldog voltam, mert hittem benne, hogy talán ez lesz az ami végre gyógyír lesz a problémánkra. Szinte repültem a kórházba, és alig vártam, hogy műtsenek. A beavatkozás előtt felvették az adataimat. kaptam egy nyugtatót, végül bevittek a műtőbe ahol szinte azonnal elaltattak, és csak arra eszméltem, hogy tolnak vissza a kórterembe. A vizsgálati eredményből kiderült, hogy átjárható vagyok, a kis kamerával bekukucskáltak mindenhová és a doktorbácsi azt mondta, hogy tökéletesek a körülmények odabent, semmi akadálya a terhességnek! Több mint egy év telt el azóta......... de a csodánk még mindig várat magára. Idén januártól már egy meddőségre szakosodott intézményben kerestük a megoldást.
Ismét vérvétel, apának katonavizsgálat, andrológia. Eredmény kb. egy hónap múlva.
Végre megjött az eredmény amelyből kiderült két hívatlan vendégünk is van: bacilusok! :(
3 hónapig kényszerpihenő amíg elpusztulnak, utána kontroll, és ha minden rendben kezdhetjük az inszeminációt. A pihenő alatt is havonta ultrahangos követés volt ami bizonyította, hogy minden hónapban volt spontán tüszőérésem, ciklus továbbra is rendben, 33 napra beállt. Bacikontrollon apa eredménye már jó volt. Igaz egy teljes napomba került, de sikerült kisírnom, hogy következő ciklusban már inszemezhessünk. Fél méterrel a föld felett "szálltam" haza a papírt lobogtatva a kezemben! :) Százszor is megnéztem, mintha a betűk eltűnnének róla. Ott volt feketén-fehéren, hogy homológ inseminatio javasolt. :) :) :)

Bemutatkozás

Idestova 3 éve, hogy megismertem Ő-t! Az első pillanattól fogva tudtuk, hogy szerelmünket egy közös bébi érkezése tehetné még teljesebbé.

Arra gondoltam megörökítem a gyermek utáni - azóta is tartó - vágyunk, és a cél érdekében folytatott küzdelmünk részleteit.