2009. augusztus 20., csütörtök
2009. augusztus 16., vasárnap
Cukorterhelés
4 napja vagyis csütörtökön szántam végre rá magam a rettegett cukorterhelésre.
Nagyon féltem a vizsgálattól már csak a 3x-i vérvétel miatt is amit éhgyomorra végeznek.
Most már annyit szúrkáltak hogy eljutottam oda hogy nem minden vérvételnél vagyok rosszul de az éhgyomrival még hadilábon állok.
Leveszik a vért teljesen éhgyomorra eztán meg kell inni a szenzációs tömény cukros löttyöt, majd pontosan óránként újból vért vesznek összesen 3x. A cukros lötty előtt és egyszer közben a második és a harmadik vérvétel között vizeletmintát is kell adni, előtte nem szabad vécére menni, és lehetőleg egy helyben kell maradni. Ezzel nem volt gondom mert még ülni is nehéz volt nemhogy mozogni. Igaz egyszer ezt már végigcsináltam de akkor nem egy 26 hetes terhes pocakkal, és nem nyáron, szóval ezt a mostanit egy kicsit rosszabbul viseltem.
Szerencsére délutánra már megvolt az eredmény úgyhogy nem kellett álmatlanul izgulnom egy éjszakát. Azonban nem lett valami fényes az eredmény. A vérvételi papír tele csillaggal, a cukrom is 8,4 ami elég sok, és a vizeletben is találtak acetont meg cukorbetegségre utaló jeleket, sok baci és vörösvérsejt, és még nem is sorolom mert még 4 nap után is sokkol a történet és egyszerűen nem tudok napirendre térni felette.
Ettől a cukorbetegségtől még jobban féltem mint magától a szüléstől vagy egy esetleges császártól. Nagyon nem hiányzott még ez is a nyakamba.
Benéztem a hűtőbe és egyből száműztem a gyümölcsöket, anyóstól kapott tegnapi névnapi sütiket, és minden egyebet ami csábításra ad okot.
Felvettem a kapcsolatot a barátnőmmel aki szintén terhességi diabéteszes volt és megtudtam tőle hogy először egy dietetikust kell felkeresnem, majd egy cukorban jártas belgyógyászt.
Ők majd mindenben segíteni fognak de természetesen ő is akármilyen kérdésem van mellettem áll és az összes ilyen jellegű feljegyzését, táblázatát odaadja nekem.
Jövő héten tehát felveszem a kapcsolatot a dokikkal, ha lehet akkor kiíratom velük a cukormérőt és a tesztcsíkokat hátha lesz rá támogatás, mert nem olcsó mulatság ez a betegség.
Már nézegettem a neten a tápanyag táblázatot és hogy kb. napi 200 gr szénhidrátot vehetek magamhoz 6x - i étkezésre felbontva. 3 óránként kell étkezni hogy a cukor ne ingadozzon.
Most még úgy ahogy be tudom tartani, de még ha mérni is kell mindig egy órával az étkezés után hát még egy plusz macera lesz mindig figyelni az időt. Most már nem lesz rá nagyon módom hogy csak úgy gondolok egyet és útnak indulok, mert minden szigorúan időhöz lesz kötve.
Állítólag a szülés után még hetekig tartani kell a diétát, legalábbis remélem hogy csak hetekig, mert nem lesz tartós ez a betegség és szülés után visszaáll minden a régi kerékvágásba.
Bogyót is nagyon féltem, másfél éves fórumozásom alatt sajnos láttam ezt azt hogy ez a fránya cukor mit tud művelni. Igyekszem mindent nagyon pontosan betartani hogy a kicsi drágaságomnak semmi baja ne legyen és ne is szülessen óriásbébinek.
Remélem diétával kordában tudom tartani a cukrot és nem lesz szükség inzulinra sem, mert az már végképp a vég lenne számomra. Alig vártam a lombiknál hogy az utolsó szurihoz érjek, és annyira örültem, hogy vége, és soha az életben nem kell magam szúrkálnom.
Lehet hogy könnyelmű kijelentés volt.
Nagyon depis lettem ettől a rossz hírtől és vígasztalhatatlan. Annyira bíztam benne hogy legalább ez kimarad az életemből. Hát azt hiszem rendesen megszenvedek ezért a kis pöcsiért.
Még jó hogy mióta extra sokat pihenek a fájdalmaim már egy kicsit enyhültek és talán az éjszakákat is már könnyebben át tudom aludni mióta hüvösebbre fordult az idő.
Nagyon féltem a vizsgálattól már csak a 3x-i vérvétel miatt is amit éhgyomorra végeznek.
Most már annyit szúrkáltak hogy eljutottam oda hogy nem minden vérvételnél vagyok rosszul de az éhgyomrival még hadilábon állok.
Leveszik a vért teljesen éhgyomorra eztán meg kell inni a szenzációs tömény cukros löttyöt, majd pontosan óránként újból vért vesznek összesen 3x. A cukros lötty előtt és egyszer közben a második és a harmadik vérvétel között vizeletmintát is kell adni, előtte nem szabad vécére menni, és lehetőleg egy helyben kell maradni. Ezzel nem volt gondom mert még ülni is nehéz volt nemhogy mozogni. Igaz egyszer ezt már végigcsináltam de akkor nem egy 26 hetes terhes pocakkal, és nem nyáron, szóval ezt a mostanit egy kicsit rosszabbul viseltem.
Szerencsére délutánra már megvolt az eredmény úgyhogy nem kellett álmatlanul izgulnom egy éjszakát. Azonban nem lett valami fényes az eredmény. A vérvételi papír tele csillaggal, a cukrom is 8,4 ami elég sok, és a vizeletben is találtak acetont meg cukorbetegségre utaló jeleket, sok baci és vörösvérsejt, és még nem is sorolom mert még 4 nap után is sokkol a történet és egyszerűen nem tudok napirendre térni felette.
Ettől a cukorbetegségtől még jobban féltem mint magától a szüléstől vagy egy esetleges császártól. Nagyon nem hiányzott még ez is a nyakamba.
Benéztem a hűtőbe és egyből száműztem a gyümölcsöket, anyóstól kapott tegnapi névnapi sütiket, és minden egyebet ami csábításra ad okot.
Felvettem a kapcsolatot a barátnőmmel aki szintén terhességi diabéteszes volt és megtudtam tőle hogy először egy dietetikust kell felkeresnem, majd egy cukorban jártas belgyógyászt.
Ők majd mindenben segíteni fognak de természetesen ő is akármilyen kérdésem van mellettem áll és az összes ilyen jellegű feljegyzését, táblázatát odaadja nekem.
Jövő héten tehát felveszem a kapcsolatot a dokikkal, ha lehet akkor kiíratom velük a cukormérőt és a tesztcsíkokat hátha lesz rá támogatás, mert nem olcsó mulatság ez a betegség.
Már nézegettem a neten a tápanyag táblázatot és hogy kb. napi 200 gr szénhidrátot vehetek magamhoz 6x - i étkezésre felbontva. 3 óránként kell étkezni hogy a cukor ne ingadozzon.
Most még úgy ahogy be tudom tartani, de még ha mérni is kell mindig egy órával az étkezés után hát még egy plusz macera lesz mindig figyelni az időt. Most már nem lesz rá nagyon módom hogy csak úgy gondolok egyet és útnak indulok, mert minden szigorúan időhöz lesz kötve.
Állítólag a szülés után még hetekig tartani kell a diétát, legalábbis remélem hogy csak hetekig, mert nem lesz tartós ez a betegség és szülés után visszaáll minden a régi kerékvágásba.
Bogyót is nagyon féltem, másfél éves fórumozásom alatt sajnos láttam ezt azt hogy ez a fránya cukor mit tud művelni. Igyekszem mindent nagyon pontosan betartani hogy a kicsi drágaságomnak semmi baja ne legyen és ne is szülessen óriásbébinek.
Remélem diétával kordában tudom tartani a cukrot és nem lesz szükség inzulinra sem, mert az már végképp a vég lenne számomra. Alig vártam a lombiknál hogy az utolsó szurihoz érjek, és annyira örültem, hogy vége, és soha az életben nem kell magam szúrkálnom.
Lehet hogy könnyelmű kijelentés volt.
Nagyon depis lettem ettől a rossz hírtől és vígasztalhatatlan. Annyira bíztam benne hogy legalább ez kimarad az életemből. Hát azt hiszem rendesen megszenvedek ezért a kis pöcsiért.
Még jó hogy mióta extra sokat pihenek a fájdalmaim már egy kicsit enyhültek és talán az éjszakákat is már könnyebben át tudom aludni mióta hüvösebbre fordult az idő.
2009. augusztus 11., kedd
2009. augusztus 9., vasárnap
Topicos minitali
Tegnap itt volt látogatóban nálunk a babanetes legjobb barátnőm a kisfiával Danikával.
Nagyon imádnivaló a kis pöcsös. Eddig csak fényképeken láttam de meg kell hagyni hogy az életben ezerszer gyönyörűbb. Végig vigyorgott hol rám, hol apára. A kezemben is tartottam őt egy ideig, és olyan jó puha és illatos volt. Belegondoltam hogy már nincs sok hátra és a saját kis kukisomat dédelgethetem. :-)

Dita és Dani
Monic és Danika
Kaptunk két nagyon szép ajándékot is:
2009. augusztus 5., szerda
Rendezgetés gondolati síkon
Sikerült megvenni a bébiőrrel felszerelt Angelcare légzésfigyelőt is.
Az angelcarenek van egy bűzzáras peluskukája, jó sok használt pelus elfér benne.
Ez is pipát kapott a kelengyelistában.
Megbeszéltük a párommal hogy elkezdődik az iskola a nagyfiának akkor kipakolom a szobáját kap egy tisztasági festést és vissza már Bogyóci bútorai és holmijai kerülnek.
Még kb. egy hónap és elkezdhetem a berendezést, dekorálást. Tiszta izgalomban vagyok.
A függönyöket is lassan viszem varratni.
A fejemben már megvan hogy lesz berendezve a gyerekszoba. Már hónapok óta rajzolgatom és tervezgetem, méregetek mi hogy fér el.
A tesóméktól végül nem sok játéka lesz Bogyónak hiszen Viviennek javarészt babái vannak, de pl. tegnap végignéztem a páromék régi karácsonyi képeit és láttam hogy a fia milyen sok játékot kapott. Van köztük készségfejlesztő játék meg természetesen jó néhány autó! :-)
Állítólag minden fent van a mamáéknál a padláson úgyhogy majd ott is körül kell nézni. :-)
Az utolsó két hónapban remélhetőleg (legalábbis úgy terveztem) már feltett lábbal fogom várni Bogyó érkezését. Mivel már a csontjaim eléggé fájnak a súly alatt, egyre nehezebben mozgok, keveset tudok aludni, így gondoltam mielőbb beszerzem még ami hiányzik és mihamarabb neki esek a szobának.
Az angelcarenek van egy bűzzáras peluskukája, jó sok használt pelus elfér benne.
Ez is pipát kapott a kelengyelistában.
Megbeszéltük a párommal hogy elkezdődik az iskola a nagyfiának akkor kipakolom a szobáját kap egy tisztasági festést és vissza már Bogyóci bútorai és holmijai kerülnek.
Még kb. egy hónap és elkezdhetem a berendezést, dekorálást. Tiszta izgalomban vagyok.
A függönyöket is lassan viszem varratni.
A fejemben már megvan hogy lesz berendezve a gyerekszoba. Már hónapok óta rajzolgatom és tervezgetem, méregetek mi hogy fér el.
A tesóméktól végül nem sok játéka lesz Bogyónak hiszen Viviennek javarészt babái vannak, de pl. tegnap végignéztem a páromék régi karácsonyi képeit és láttam hogy a fia milyen sok játékot kapott. Van köztük készségfejlesztő játék meg természetesen jó néhány autó! :-)
Állítólag minden fent van a mamáéknál a padláson úgyhogy majd ott is körül kell nézni. :-)
Az utolsó két hónapban remélhetőleg (legalábbis úgy terveztem) már feltett lábbal fogom várni Bogyó érkezését. Mivel már a csontjaim eléggé fájnak a súly alatt, egyre nehezebben mozgok, keveset tudok aludni, így gondoltam mielőbb beszerzem még ami hiányzik és mihamarabb neki esek a szobának.
Képek
2009. augusztus 2., vasárnap
Elfogadás
Hát ez gyorsan ment. Ma egész nap Bogyóra gondoltam.
Nem mintha ezelőtt nem ezt tettem volna. :-)
Reggel még mindig egy kicsit fura volt, egy nap kellett ahhoz hogy átértékeljek magamban dolgokat, és felfogjam hogy nem minden gyerek egyforma, még akkor sem ha egy és ugyanazon szülőtől származik, a nemnek pedig végképp nincs köze a természetéhez.
A titkos vágyam meg hogy a báttyó mellé hugica is kerüljön később is teljesülhet, a szeretetem pedig megoszlik közöttük, hiszen a "váratlanul előficcent kuki" miatt nem változott semmi abból amit Bogyó iránt érzek.
Azon kaptam magam hogy észre sem veszem és spontán fiamnak szólítom. :-)
Nem mintha ezelőtt nem ezt tettem volna. :-)
Reggel még mindig egy kicsit fura volt, egy nap kellett ahhoz hogy átértékeljek magamban dolgokat, és felfogjam hogy nem minden gyerek egyforma, még akkor sem ha egy és ugyanazon szülőtől származik, a nemnek pedig végképp nincs köze a természetéhez.
A titkos vágyam meg hogy a báttyó mellé hugica is kerüljön később is teljesülhet, a szeretetem pedig megoszlik közöttük, hiszen a "váratlanul előficcent kuki" miatt nem változott semmi abból amit Bogyó iránt érzek.
Azon kaptam magam hogy észre sem veszem és spontán fiamnak szólítom. :-)
Bogyó 24. heti sztárfotói

morci vagyok

pápá rokonok!
Helló Mindenki!
Gyetvai Milán Csaba vagyok.
Mai ultrahang alapján 2009. 11. 26- án jövök a világra.
Súlyom koromnak megfelelő: 569 gramm! :-)
A doktornéni mindent rendben talált, arányos baba vagyok, mindenem megvan, és egészségesnek látszom.
Puszilok mindenkit anya pocakjából. :-)
A titokról lehullt a lepel
A tájékoztatóból tudtam hogy elvileg nem lesz a 18. hét után nagyon ultrahang csak kb. a 30 hét környékén, de azt nem sejtettem hogy gyakorlatilag sem lesz megnézve Bogyó.
Belegondoltam hogy még másfél-két hónapig nem láthatom és milyen rossz, hogy nevet sem tudunk választani szeptember végéig, stb.
Azt olvastam hogy a 25. hét környékén látszik a legjobban a bébi a 4D-s felvételeken mert akkor még bőven van neki hely odabent hogy mocorogjon, pörögjön, és a pofikája meg a teste is szép arányos, nem olyan kis ufobébi mint a 17. héten volt.
Szombatra bejelentkeztem a Dunakeszi Kenguru Goldba babamozira. Amúgy is anyuéknál töltöttem a hétvégét, tőlük pedig 10 perc. Már számoltam az órákat perceket hogy mikor mehetünk végre. Délután fél 4-re voltunk hivatalosak. Odaértünk, már hívtak is be.
A szonográfus hölgy azonnal elkezdte nézegetni Bogyit. A fejecskéjét mérte meg utána lejjebb haladtunk és azt mondta hogy a két lábacskája keresztben van. A vér is meghűlt bennem hogy megint ugyanúgy járok mint pár héttel ezelőtt, de a következő pillanatban a legnagyobb természetességgel elhangzott a váratlan bejelentés hogy "itt a zacsi, ez pedig itt felette a kukija"
Azt hittem leesek a vizsgálóasztalról, az arcomra hervadt a vigyor, anyukámékra tekintettem és arrafelé is csak három leesett állal találkoztam. Percekig meg sem szólalt senki, döbbenten meredtünk a képernyőre miközben a hölgy zavartan magyarázott, majd mikor látta hogy valami nem stimmel megkérdezte hogy kislányt vártunk, mire egyöntetűen hangzott a válasz, hogy igen!
Anyukám a negyed óra alatt kb. 3x is megkérdezte hogy ez már biztos? Ebből már tuti hogy nem lesz lány? A számból vette ki a szót, bár én nagyon is tudtam erre a választ, és el is mondtam a hölgy helyett nagyon tudományosan előadva, hogy amennyire én tudom ha tévednek is leginkább fordítva fordul elő. Mint ahogy a pároméknál is 12 évvel ezelőtt.
Végig kislánynak nézték, amikor kibújt (fenékkel előre) akkor derültek ki a dolgok!
Akkora meglepetés volt számomra hogy estig nem is igazán fogtam fel.
Érdekes mert az elején bennem volt hogy milyen sok fiú fogan mostanában és hogy maga a lombik miatt is sokkal nagyobb esélyünk lesz a kisfiúra mivel a gyors, jól mozgó spermákat választják ki a biológusok a megtermékenyítésre. Namármost ezek a spermák hozdozzák az Y - kromoszómát, tehát kisfiú lesz belőle. Az X - kromoszómát hordozó spermák lassabbak de tovább élnek.
Akármennyire is bennem volt hogy nagy eséllyel lehet kisfiam a szívem vágya mindig egy kislány volt, és reménykedtem hogy a vágyam teljesül. Az anyai megérzést ami eleinte azt sugallta hogy nem szabad megvennem a rózsaszín habos-babos rucikat, később azért csak felváltotta a vágy, és még ha ott is motoszkált valahol a tudatalattimban a dolog a vágy és az akarat erősebb volt, így sikerült nagyon beleélni magamat abba hogy nekem csakis kislányom lehet. Mást nem is igazán tudtam magamnak elképzelni.
Nem is gondoltam már bele magam az ellenkezőjébe. Remélem hamar el tudom fogadni hogy nem lesz hosszú haj és copfocska, farmer miniszoknya és babázás.
Akárhogy is tudom az eszemmel hogy ha már megszületik el is felejtem talán hogy én valaha is kislányt szerettem volna, a lelkem és a szívem még nem tudott idomulni ily hirtelen a tényhez. Nem lehet megfogalmazni úgy ezt az érzést hogy ne keltsek másokban ellenszenvet. Főleg azok után amin keresztülmentem egyeseknek furcsa lehet olvasni a fenti sorokat. Nincs rá magyarázat. Tudtam előre hogy csalódott leszek egy picit akármi is történt a múltban.
Meg kell hogy emésszem: fiús anyuka leszek. Biztos sikerülni fog de ehhez idő kell, hiszen kislány korom óta élt bennem ez a vágy, láttam magam előtt filmként az életemet ahogy egy copfos leányzót hintáztatok. :-) Most át kell állnia a tudatomnak egy másik képre.
Teszek fel néhány sztárfotót a most már előjelet változtatott gyermekemről. Miss Bogyóból mától fogva már Mr. Bogyó lett.
Már tudom a nevét, mivel fiúnevem nem igen volt. Ezt még a fogantatás előtt eldöntöttem.
Gyetvai Milán Csaba (Miló). Próbálom szoktatni magam a névhez is. Csak akkor tudom alkalmazni ha nagyon odafigyelek. Természetesen ez akkor is megmaradt volna ha Bogyó kislány lenne, hisz már régóta így szólítom. :-)
Csórikám még biztos jó ideig hallja majd tőlem ezt a nem igazán férfias becenevet.
Belegondoltam hogy még másfél-két hónapig nem láthatom és milyen rossz, hogy nevet sem tudunk választani szeptember végéig, stb.
Azt olvastam hogy a 25. hét környékén látszik a legjobban a bébi a 4D-s felvételeken mert akkor még bőven van neki hely odabent hogy mocorogjon, pörögjön, és a pofikája meg a teste is szép arányos, nem olyan kis ufobébi mint a 17. héten volt.
Szombatra bejelentkeztem a Dunakeszi Kenguru Goldba babamozira. Amúgy is anyuéknál töltöttem a hétvégét, tőlük pedig 10 perc. Már számoltam az órákat perceket hogy mikor mehetünk végre. Délután fél 4-re voltunk hivatalosak. Odaértünk, már hívtak is be.
A szonográfus hölgy azonnal elkezdte nézegetni Bogyit. A fejecskéjét mérte meg utána lejjebb haladtunk és azt mondta hogy a két lábacskája keresztben van. A vér is meghűlt bennem hogy megint ugyanúgy járok mint pár héttel ezelőtt, de a következő pillanatban a legnagyobb természetességgel elhangzott a váratlan bejelentés hogy "itt a zacsi, ez pedig itt felette a kukija"
Azt hittem leesek a vizsgálóasztalról, az arcomra hervadt a vigyor, anyukámékra tekintettem és arrafelé is csak három leesett állal találkoztam. Percekig meg sem szólalt senki, döbbenten meredtünk a képernyőre miközben a hölgy zavartan magyarázott, majd mikor látta hogy valami nem stimmel megkérdezte hogy kislányt vártunk, mire egyöntetűen hangzott a válasz, hogy igen!
Anyukám a negyed óra alatt kb. 3x is megkérdezte hogy ez már biztos? Ebből már tuti hogy nem lesz lány? A számból vette ki a szót, bár én nagyon is tudtam erre a választ, és el is mondtam a hölgy helyett nagyon tudományosan előadva, hogy amennyire én tudom ha tévednek is leginkább fordítva fordul elő. Mint ahogy a pároméknál is 12 évvel ezelőtt.
Végig kislánynak nézték, amikor kibújt (fenékkel előre) akkor derültek ki a dolgok!
Akkora meglepetés volt számomra hogy estig nem is igazán fogtam fel.
Érdekes mert az elején bennem volt hogy milyen sok fiú fogan mostanában és hogy maga a lombik miatt is sokkal nagyobb esélyünk lesz a kisfiúra mivel a gyors, jól mozgó spermákat választják ki a biológusok a megtermékenyítésre. Namármost ezek a spermák hozdozzák az Y - kromoszómát, tehát kisfiú lesz belőle. Az X - kromoszómát hordozó spermák lassabbak de tovább élnek.
Akármennyire is bennem volt hogy nagy eséllyel lehet kisfiam a szívem vágya mindig egy kislány volt, és reménykedtem hogy a vágyam teljesül. Az anyai megérzést ami eleinte azt sugallta hogy nem szabad megvennem a rózsaszín habos-babos rucikat, később azért csak felváltotta a vágy, és még ha ott is motoszkált valahol a tudatalattimban a dolog a vágy és az akarat erősebb volt, így sikerült nagyon beleélni magamat abba hogy nekem csakis kislányom lehet. Mást nem is igazán tudtam magamnak elképzelni.
Nem is gondoltam már bele magam az ellenkezőjébe. Remélem hamar el tudom fogadni hogy nem lesz hosszú haj és copfocska, farmer miniszoknya és babázás.
Akárhogy is tudom az eszemmel hogy ha már megszületik el is felejtem talán hogy én valaha is kislányt szerettem volna, a lelkem és a szívem még nem tudott idomulni ily hirtelen a tényhez. Nem lehet megfogalmazni úgy ezt az érzést hogy ne keltsek másokban ellenszenvet. Főleg azok után amin keresztülmentem egyeseknek furcsa lehet olvasni a fenti sorokat. Nincs rá magyarázat. Tudtam előre hogy csalódott leszek egy picit akármi is történt a múltban.
Meg kell hogy emésszem: fiús anyuka leszek. Biztos sikerülni fog de ehhez idő kell, hiszen kislány korom óta élt bennem ez a vágy, láttam magam előtt filmként az életemet ahogy egy copfos leányzót hintáztatok. :-) Most át kell állnia a tudatomnak egy másik képre.
Teszek fel néhány sztárfotót a most már előjelet változtatott gyermekemről. Miss Bogyóból mától fogva már Mr. Bogyó lett.
Már tudom a nevét, mivel fiúnevem nem igen volt. Ezt még a fogantatás előtt eldöntöttem.
Gyetvai Milán Csaba (Miló). Próbálom szoktatni magam a névhez is. Csak akkor tudom alkalmazni ha nagyon odafigyelek. Természetesen ez akkor is megmaradt volna ha Bogyó kislány lenne, hisz már régóta így szólítom. :-)
Csórikám még biztos jó ideig hallja majd tőlem ezt a nem igazán férfias becenevet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)











