Miss Bogyó első sztárfotója

Ime az én kis drágaságom!

Tegnap voltam megkukucskálni őt! Nagyon hideg volt. Eddig is meg voltam fázva, de így hogy ilyen hideg volt még jobban elkezdtem köhögni, pedig volt rajtam vastag pulcsi és sál is. Mióta nem eszem a méhpempőt gyengébb lett az immunrendszerem.
No de visszatérve Bogyóra. Kb. 10 után nemsokkal értem oda a kórházba. Először is megköszöntem a lányoknak, dokinéniknek a közreműködését, virágot is kaptak, azt hiszem ez a legkevesebb hogy hálámat kifejezzem. Nagyon örültek neki de mégjobban annak, hogy új kismamát üdvözölhettek személyemben. Miután mindenkit megtaláltam felmentem az emeletre ahol az ultrahangot csinálják.
A dokim asszisztense kiszólt hogy valószínűleg sokáig nem fog semmi történni mert a dokinak el kellett mennie a szülészetre. Igaza volt elég sokáig távol volt, azonban miután visszajött szinte azonnal szólítottak (gondolom az állapotomra való tekintettel hívtak be soron kívül :) )
Bementem a vizsgálóba úgy üdvözöltek, hogy "jó napot kismama" Hát ez frenetikus érzés volt! Felfeküdtem az ágyra és nagyon szépen látszott az én kis Bogyókám. A doki is megjegyezte hogy nagyon szépen látszik a terhességem. Egy fekete pacát láttam, de még ilyen szépet soha, no és a méreteiről ne is beszéljünk. Kereken egy centiméter! Orbitális méretek, nem is tudom hová nő ez a gyerök! :) :) :) Pont egy hét múlva kell visszamenni szívhangot kukucskálni. Nem véletlenül írtam, hogy kukucskálni ugyanis ilyen korai terhességnél még csak a szívcső pulzálását lehet látni.
Nagyon várom már hogy láthassam újra, és nagyon remélem, hogy lesz pulzálás.
Úgy tudom ha minden rendben akkor a jövő heti ultrahang lesz az utolsó jelenésem a meddőségi centrumban és fel kell keresnem terhesgondozásra a régi dokimat.
Ennek is örülök, mert egy kicsit megterhelő a sok pesti utazás, és fehérváron ha elvállal a régi dokim ő is nagyon jó, és korszerű gépek is vannak fehérváron, no meg nincs olyan nagyon messze így néha apci is velem tud jönni megnézni a kis trónörököst.
Igy hogy itthon vagyok nagyon lassan telik az idő. Apci nagyon későn szokott hazajönni. Még szerencse hogy van az internet és tudok valakihez szólni, mert lehetséges hogy már meghülyültem volna. És még milyen sok idő mire megszületik és végre kezemben tarthatom, hát onnantól kezdve már biztos nem lesznek unalmas óráim sőt unalmas perceim sem!

Rosszullét

Kedden este nagyon rosszul voltam, annyira görcsölt a hasam, persze egyből arra gondoltam valami baj lesz Bogyóval. Remélem, hogy ő ebből nem érzett semmit és nem miatta voltak ezek a szörnyű görcsök amitől szabályszerűen csillagokat láttam. Valószínűleg a borsófőzelék volt a ludas, mert miután kijött belőlem minden jobban lettem. Jó nagy paramami lettem, ugyanis tegnap szünet nélkül a lázamat méregettem, mert úgy kóvályogtam mint a gólyafos a levegőben, mint akinek legalább 39 fokos láza van de szerencsére csak 37 körül mozgott. Apa szerint lányunk lesz (aminek nem nagyon örült) mert ő úgy tudja akire délután jön rá a rosszullét az lányos mami. Én viszont hihetetlenül boldog lennék mivel minden vágyam egy kiscsaj, de persze a kiscsávót sem hagynám ott a kórházban! :) Apci is örülni fog a kislánynak én biztos vagyok benne, különben is neki már van egy fia.

ma is csináltam egy tesztet megnyugtatásként:

a felső még a hétfői vonatos:

TESZT ÉS A MACI

Kicsit részletesebben a tegnapi napról

Az igazat megvallva pár napja már éreztem ezt-azt, apró jelek voltak, de egy lombikot követően ahol is rengeteg hormont tömnek az ember szervezetébe nem törvényszerű, hogy a tünetek babára utalnak, hisz simán lehet a sok gyógyszer hatása is. De milyen az ember, hát persze bízik, tudja: a remény hal meg utoljára.
Vasárnap felmentem a nővéremékhez pestre, hogy tőlük minél előbb bejussak a BMC-be reggel. 9 óra előtt kerültem sorra. Egy kedves fórumos barátnőmmel tartottuk egymásban a lelket, le-föl rohangáltunk a két emelet között, hátha valamelyikünknél már van eredmény. Nem sokkal múlt dél amikor lementem a többi lányhoz, mert a dokim és az asszisztense is lementek a földszintre, így addig biztos voltam benne, hogy nem maradok le semmiről. Azonban még a többi lány számára sem voltak hírek. Megláttam az asszisztenst hogy egy csomó dossziéval a kezében indul fel az emeletre, éreztem, hogy az enyém is köztük van. Szedtem is a lábamat a lépcsőn, mint akit puskából lőttek ki. Pár perc múlva megjelent az orvosom is, és szinte azonnal kiszóltak hogy mehetek be. Halálra vált arccal álltam fel a székből, mert a biológus hölgyet nem láttam sehol, és ez bizony nem jót jelentett. A biológus hölgy ugyanis ott van a pozitív eredményhirdetésnél. Viszont nem sokat hagytak örlődni, mert szólt az asszisztens, hogy egy kicsit legyek türelemmel és mehetek be. Akkor már tudtam, hogy kire várunk, és amikor megláttam Erikát én még soha nem örültem ennyire senkinek mint neki. Aranyos volt, mert egyből megkérdezte, hogy minek örülök ennyire, és én közöltem vele, hogy neki, mert tudom, hogy ha ő itt van a szobában akkor csak jó híreket fogok kapni. Végig nevettem, annyira boldog voltam, már mindenki nagyon vidám volt, még a mufurc hírében álló dokim is, aki szerintem egyáltalán nem az, mert nálam az esetek több százalékában mosolygott mint nem.
Azt is kitárgyaltuk milyen jól tájékozott vagyok, mert hallottam, hogy Szűcs doktor szereti húzni az újdonsült kismamik idegeit huzatos ablakokkal meg miegymással, majd amikor a totál lényegtelen dolgokat kitárgyalják nagy nehezen rátér a lényegre, mire a kedves páciens már szíve szerint elküldené a fenébe, hogy miért nem mondja már az eredményt. Hát nálam nem jött be a dolog, mert én annyira, de annyira éreztem, Erikát meglátva pedig már 100 % tudtam, hogy végre kismama lettem. Itt hordok egy kis életet a szívem alatt, akire már ennyi évet vártunk. Nagy vidámkodva megjegyezte hogy taktikát kell változtatniuk, mert nagyon terjengenek a hírek, majd ezen ismét jókat derültünk. Kiváncsi vagyok min törhetik a fejüket, hogy ne neszeljük meg előbb a jó híreket mint ahogy ők elmondanák nekünk! :)
Miközben kifelé mentem nem győztem köszöngetni a munkájukat, Erika kezét is megszorongattam, azt a két csodás kezet amivel az én kisbabámat létrehozta apa magjából és az enyémből.

Ezúton szeretnék még egyszer köszönetet mondani: Dr. Varga Erika biológusnak, Dr. Srkiba Eszternek aki a beavatkozásokat végezte, Dr. Szűcs Zoltán kezelőorvosomnak és minden BMC-s dolgozónak nagyon hálás vagyok a lelkiismeretes munkájáért.

Külön köszönet a doktornőnek, mert fiatal kezdő orvos létére nagyon ügyesen végeze a munkáját, továbbiakban is sok síkert kívánok neki.

Annyira izgatott voltam, hogy végül meg sem kérdeztem mennyi lett a hcg-m, de úgy érzem egy baba bulizik a pocakban. Jövő hét szerdán úgyis minden kiderül, mert akkor lesz az első ultrahang.

Addig is növesztem Bogyót odabent.

Kimondhatatlanul boldog vagyok! Még soha életemben nem örültem ennyire semminek!

Apácskának csak személyesen mondtam el, mert kiváncsi voltam az arcára. Sajnos addig amig haza nem értem az összes családtagom, barátok mint kétségek között vergődtek, de Apának joga volt mindenkinél előbb megtudni az eredményt. Próbáltam a lehető legnagyobb fapofát magamra erőltetni amikor a vonatról leszálltam, hogy ne sejsem meg semmit. Beültem az autóba majd átadtam neki egy macit aminek a pulcsija alá volt rejtve egy pozitív teszt. A vonaton gyártottam. :) Felhúzta a pulcsit és nagyon örült, vigyorgott mint a tejbetök és átöleltük egymást, megnyugodtunk hogy végre megvan az eredménye a kitartásunknak. Kérdeztem tőle amikor kiszálltam az autóból, hogy behozzam-e a macit, vagy szeretné magával vinni a munkahelyre, ugyanis ment vissza még dolgozni estig.
Elvitte magával, és percek múlva már mindenkinek eldicsekedett hogy kispapi lett.
Amikor hazajött a munkából már nem a régi hülye becenevemet hallottam, hanem azt, hogy: Szia Anyuci! Olyan jó volt tőle hallani.
A macit haza sem hozta, betette a kamionba hogy mindig láthassa. Olyan édi. Még meg is kért, hogy majd valamikor varrjak rá fület, hogy a visszapillantóra rá tudja akasztani.
Itthon is körbetelefonált mindenkit aki él és mozog, még a szomszédba is átment dicsekedni.
Jó volt végre látni, hogy így örül, sok megpróbáltatáson mentünk már keresztül mi ketten.
MOST VÉGRE NAGYON BOLDOGOK VAGYUNK!!! :) :) :)

Éjszaka annyira izgatott voltam, hogy alig bírtam valamit aludni, folyton Bogyó járt a fejemben, hogy minden rendben legyen a picurkával. Most még húzósabb várakozások jönnek egymás utánban, megvan-e a petezsák, van-e szívhang, megvan-e keze-lába mindene. Hú de messze van még az a 40. hét. Párom fia november 22-én született. Bogyó november 23. -ra van kiírva. Addig még sok minden vár ránk.

Nagyon örülök, hogy most már folyamatosan tudom írni ezt a blogot, immár a világ legboldogabb kismamijaként. :) :) :)

ÉLETEM LEGBOLDOGABB NAPJA

Bogyók beköltözése

Ma 10 órára kellett mennünk az Embryo Transzferre. Rögtön megkaptam az ágyamat. Ez most egy sokkal nagyobb és barátságosabb szoba volt. Át kellett öltözni hálóingre. Még kész sem voltam, de már szőltak, hogy mehetünk megnézni a Bogyókat. A nővérszobában a biológus hölgy elmondta, hogy ő végezte a megtermékenyítést és egy kitöltendő nyilatkozatról beszélt amiben majd döntenünk kell a többi embrikéről akik a jégoviba kerülnek.

Eztuán magunkra hagytak és egy monitoron megnézhettük a Bogyókákat, közben egy mikrofonon keresztül beszélt hozzánk a biológusnő, hogy mit láthatunk éppen.

Készült mindkét embrikéről sztárfotó:




Visszamentünk a szobába várakozni. Apa elment újságot venni, valamint nekem kismamivitamint. Alig tette ki a lábát, már szólítottak is, hogy mehetek a műtőbe. Ott alig 10 perc alatt belekerültek a Bogyók a pocakomba. Képet is kaptunk róluk ahogy ott csücsülnek.

Tolószékben visszavittek a szobába - útközben megláttam apát a folyósón aki csak kamillázott, hogy ő mialatt vásárolt én meglógtam, és hogy még meg is terhesedtem a kis idő alatt. :))) Egy órát még pihenni kellett, nem érteztem semmit sem a visszahelyezésnél sem utána, max. egy kis gyengeséget, fáradtságot, amit gondolom az elmúlt napok, hetek állandó rohanásai váltottak ki.

Dél körül felöltözhettem és fel kellett menni az emeletre megvárni a zárójelentést. Majdnem 2 óra volt mire megkaptuk. Most már itthon pihenek a saját ágyikómban és tapasztom a babókat, vigyázok rájuk, és szeretgetem őket. :)

igy készült!

itt és így készültek a mi babáink is:

http://webcast.tv2.hu/2testor/index.php?m=video&video_id=390903

_______________________________________________________________

Ötösikrek

Mai hírek:
7 petikéből 6 volt érett és 5 Bogyóka már meg is termékenyült még a 6.-al is próbálkoznak.
Csütörtökön 10 órára kell mennünk értük! :))))

PUNKCIÓ

Tegnap 1/2 8-ra kellett mennünk a kórházba.
Már kismillióan voltak, jó érzés volt, hogy végre soron kívül bemehettünk.
A 3. kórterembe vezéreltek ahol át kellett öltözni hálóingre és utána kitölteni apácskával közösen egy nyilatkozatot. 10 óra előtt a másik szobából már elfogytak a lányok, kezdték a miénkkel. 7. voltam a sorban. 10.30 körül szóltak, hogy menjek a mosdóba és utána várnak a műtőben. Torkomban dobogott a szívem, gyomromban gombóc mint akit legalábbbis akasztani visznek. Felkászálódtam az ágyra és betették a kezembe a kanült. Egy kedves asszisztens kérdezgetett mindenféléről közben és az ébresztősdoki is nagyon aranyos volt. Viccesen megkérdezte mit reggelizem, amikor is éjfél után már sem inni, sem enni nem lehetetett. :) Izgultam, lecsuktam a szemem majd kinyitottam, meg is jegyezte milyen édesen rebegtetem a szempilláimat, akkor már rendesen éreztem a fejem, meg voltam bódulva. Majd egy perc múlva már minden elsötétült, az utolsó emlékem annyi, hogy az asszisztens hölgy kérdezi a munkatársait, hogy készen vannak-e, az ingenlő választ még hallottam, de abban a pillanatban már álomországba kerültem. A szobában tértem magamhoz, épp a vérnyomásomat mérték, de nem emlékszem rá hogy mondott volna valamit a nővérke. Szép lassan azért magamhoz tértem, és párom mondta hogy jó volt a vérnyomásom. Nemsokára bejött a biológusnő dr. Kanyó Katalin és elmondta mindenkinek, hogy mennyi petikét sikerült leszívni. Nekem 7 db lett! :) Egy óra elteltével ihattam, két óra elteltével ehettem. Fájdalom nem volt vészes. 1/2 3-kor szóltak, hogy lehet öltözni és menni a zárójelentésért. Ahogy ment ki az érzéstelenítő belőlem egyre jobban éreztem a hasamat. A zárójelentésért már úgy mentem be mint egy csiga, mert rosszul esett minden lépés. A doktornő nagyon aranyos volt, megkérdezte, hogy valami baj van? Biztonság kedvéért megnézett ultrahangon, de nem volt semmi gond, mondta hogy nyugodtan alhatunk éjszaka. Kaptunk még két receptet, metypred és doxicillin amit még aznap este be kellett venni, valamint utrot is már a tegnap estétől 3 szemet, holnaptól naponta 3x3 egészen a terhesség 12. hetéig.
Mire hazaértünk még rosszabbul éreztem magam. Begörnyedve mint az öregasszonyok jártam ki a mosdóba. 8 körül megmértem a lázam mert kicsit rázott a hideg is. Hőemelkedésem volt, úgyhogy a fájdalom és a hőm miatt bevettem egy algot ami szinte azonnal bejbe is vágott így sikerült reggelig aludnom. Éjjel 2-3 alkalommal felkeltem mert szakadt rólam a víz, és éreztem kis görcsöt a hasamban, de szinte azonnal sikerült visszaaludnom.