3 hónaposak lettünk úgyhogy jelenésünk volt csütörtökön a védőnőnél. Bodyban, extra pisis pelusban és vastag zokniban 6400 gramm volt kereken. Itthon 65 cm-re mértem - megjegyzem nagyon ügyesen mert ott is annyi volt.
Mindenféle kérdéseket tett fel nekünk a védőnő, az egyik kérdés az volt hogy oldaláról a hátára fordul-e? Én pedig egyből eldicsekedtem hogy az semmi mert oldaláról a hasára is. :-)
Elkerekedett szemmel nézett ránk hogy milyen ügyes már Miló mert ez kb. 5 hónapos babák tudománya. :-)
Kérdezte a védőnő hogy mit eszik Miló a tápszeren kívül, mondtam hogy csak teát szokott azt is akkor ha csuklik máskor nem.
Javasolta hogy kezdjük a hozzátáplálást egy kis almalével később magával a pürével is ha nincs tőle hasfájása. Majd ha minden oké akkor kaphat egy kis banánt is szép fokozatosan. Én csak bólogattam de magamban tudtam hogy max. az almalevet fogjuk kipróbálni azt is egy-egy teázás helyett. Az egész várost bejártam üveg almareszelőért de sehol nem kapni, így ezt jelnek vettem és feladtam a keresgélést, marad a tápi kb. 5 hónapos koráig. A fórumos barátnők is korainak tartják a 3 hónapos babánál a hozzátáplálást. Anno úgy terveztem hogy 6 hónapos koráig kizárólag szopi lesz. Sajnos ez az elképzelésem már az elején megdőlt hisz tejem nem volt szinte semmi, ráadásul tejallergiás lett Miló.
Nem szeretném a kis gyomrát - főleg így hogy allergiás - idő előtt megbolygatni. Ráér még a felnőtt kajával, neki még bőven elég (lenne) a cici (ha lenne).
Másnap oltásra vittünk - immár Dudarra - Milót. Én még csak átutazóban voltam arra, anyu pedig egyáltalán nem. Még szerencse hogy a GPS odavitt minket.
11 órára kaptunk időpontot. Elég fura helyen rendel a doki. Egy gyógyszertár oldalában. Alig van hely a váróteremben, ráadásul jó sokan voltak.
Kérdeztük hogy akinek időpontja van azoknak is ki kell várni a sorát? Bólogattak hevesen a várakozók így vártunk mi is hősiesen. 8 óra előtt evett Miló és már dél volt. Még mindig nem kerültünk sorra. Kezdtem aggódni hogy ennek ordítás lesz a vége. Igaz volt nálunk bekészítve kaja de nem igazán voltak olyanok a körülmények hogy meg tudtam volna normálisan etetni. Végül csak bejutottunk dél után nem sokkal.
A dokibácsi mondta hogy be kellett volna jönnünk hisz időpontunk volt. A kis dögök biztos tudták és direkt nem szóltak mert akkor eléjük kerülünk. Na most már ezt is tudjuk úgyhogy legközelebb nem fogjuk magunkat hagyni. Milót megvizsgálta a doktorbácsi majd megkapta a szurit a combijába. Nem úgy mint a doktornőnél. Szép óvatosan, szinte fel sem tűnt Milónak az egész. Én már ott álltam a cumival készenlétben. Kicsit görbült is a szája a szúrás pillanatában de gyorsan benyomtam neki a cumiját amit vadul elkezdett szívni. Biztos reménykedett hogy kaja is jön belőle mert már több mint 4 órája nem evett. Fel sem kellett venni megnyugtatni mint az előző szurinál mert egyáltalán nem is sírt. Kimentünk a váróterembe és anyukám kérdezte hogy nem kapta meg Miló a szurit? Mondom dehogynem. Csak lesett ő is meg a többi szülő hogy érdekes mert semmiféle sírást nem hallottak. Nagyon büszke voltam a fiacskámra hogy ilyen ügyeske volt. Meg is ígértem neki hogy kap majd ezért valami jutalmat. :-) Felöltöztünk és húztunk is haza gyorsan hogy itthon nyugodt körülmények között tudjon ebédelni. Kint esett az eső de ennek ellenére hamarabb hazaértünk mint oda. Az utat végig aludta oda és vissza is szerencsére.
Itthon végre - 5 óra elteltével - megkapta a hamit. Jó gyorsan ki is szívta a 170-et nem lacafacázott vele. :-)
2010. február 27., szombat
Pesti út
Nagy dologra vállalkoztunk. Vonattal felmentünk pestre az unokatesókat meglátogatni.
Még este összepakoltam a cuccokat amiket vittünk, kikészítettem a ruháinkat. 8-ra kértük ide a taxit ami kivitt az állomásra bennünket. Kicsit késésben voltunk ezért siettem nehogy lekéssük a vonatot. A barátnőmmel meg volt beszélve hogy ők is azzal jönnek, direkt miattunk mert egyébként busszal szoktak utazni. Azért bennem volt a félsz hisz soha még így nem utaztam egyedül vele ilyen hosszú útra.
Szegénykém biztos meg is érezte hogy feszült vagyok. Az öltözésnél már kezdett hisztizni. Szeret sétálni de ez a sok gönc és az öltözés a halála. Persze nem sír csak morog és elégedetlenkedik hogy már megint sapka kell meg sál, kényelmetlen ülésbe kell ülni. Kétszer meg is történt amitől féltem hogy visszanyelt (könnyét vagy kaját még mindig nem derült rá fény) és olyankor iszonyatosan tud sírni. Ez az egy dolog van amikor a hangját is lehet hallani. Már úgy voltam vele hogy nem is megyünk sehová, gyorsan kikaptam másodjára is az üléséből és vígasztalgattam. Közben néztem az órát hogy mindjárt itt a taxi és még mindig nincs megmelegítve a vize. A termoszt azt sem tudtam hol van. Szerencsére hamar megnyugodott és visszatettem újra a hordozóba. Kitettem a levegőre gondoltam ott jobban megnyugszik a hűvösben, talán el is alszik hamarabb.
Szerencsére mire jött a taxi megmelegedett a víz is gyorsan felkaptam a táskát meg a hordozót és beültünk. Az állomáson megvettük a jegyet és kimentünk a padokhoz. Lassan megérkeztek Erikáék is. A vonat egy pár percet késett, gondoltam ez is jól kezdődik, majd szépen le fogjuk késni a csatlakozást.
A vonaton egy nagyon meleg kabinba terelt minket a kalauz néni úgyhogy levettük a sok göncöt és egy szál rugiban csücsült Miló a hordozóba. A vonaton utaztak 14-15 év körüli lányok akik ahányszor elmentek a kabinunk mellett vigyorogva és jajjongva csodálták az én gyönyörűségemet. Mondtam is Milónak hogy ne csajozzon, korai még, pláne ilyen vén tyúkokkal. :-)
Hamarosan be is aludt. Akkor meg azon aggódtam hogy ha végig alussza az utat és Kelenföld előtt elkezdem öltöztetni sírni fog hogy éhes. Aztán szerencsére Dzseni a barátnőm kislánya tett róla hogy felébredjen Miló magától mert elkezdett csörögni-zörögni, úgyhogy gyorsan meg is csináltam a kajáját. Volt még bőven időnk a büfire is. Kelenföldön leszálltunk, közben néztem az órát hogy talán már elment a csatlakozásunk. Valami felépítmény is éktelenkedett a peronon nem is lehetett látni tőle semmit. Elindultam rossz irányba mikor is feltűnt hogy arrafelé nincs semmi visszafordultunk az ellenkező irányba. Végül bemondták hogy az 5. vágányra érkezik egy percen belül a vonatunk mi pedig pont ott kolbászoltunk fel és alá.
Le is tettem gyorsan a hordozót mert baromi nehéz volt. Felszálltunk ott a vonatra ahol éppen kinyílt az ajtó mivel a tesóméknál már jöttek elénk így nem kellett azzal számolni hogy a vonat elejére vagy végére szálljunk fel.
10 perc alatt ott is voltunk, nem kellett vetkőzni sem a vonaton, épp csak a sapit vettem le meg egy picit megbontottam a kabátját. Erre a 10 percre felesleges lett volna. Robi jött elénk a barátnőjével, ketten elkapták a hordozót és már ott is voltunk a háznál. Mindenki megcsodálgatta Milót, kézbe vették, babusgatták. Néha vigyorgott, néha egy kicsit picsogott, mert idegen volt neki a környezet és a sok idegen ember. Én elszaladtam egy másfél órára azalatt egy nagyot aludt. Közben megjött Vivien a suliból meg a tesóm is végzett a munkahelyén így ők is láthatták egy picit mert utána már lassan indultunk vissza. A kocsiban végig aludt, Inotán ébredt fel egy picit de visszaadtam a cumiját és aludt tovább. Fél 7 előtt nem sokkal értünk haza, még apa előtt befutottunk. Ugyanis apának nem mertem elmondani hogy mire készülünk mert el sem engedett volna, de ha mégis akkor kb. százszor telefonált volna hogy hol járunk és minden rendben van-e. Extra aggódós tipus. Szerencsére nagyon ügyesen megoldottunk mindent úgyhogy megvolt az első hosszú utunk vonattal, egyedül. :-)
Még este összepakoltam a cuccokat amiket vittünk, kikészítettem a ruháinkat. 8-ra kértük ide a taxit ami kivitt az állomásra bennünket. Kicsit késésben voltunk ezért siettem nehogy lekéssük a vonatot. A barátnőmmel meg volt beszélve hogy ők is azzal jönnek, direkt miattunk mert egyébként busszal szoktak utazni. Azért bennem volt a félsz hisz soha még így nem utaztam egyedül vele ilyen hosszú útra.
Szegénykém biztos meg is érezte hogy feszült vagyok. Az öltözésnél már kezdett hisztizni. Szeret sétálni de ez a sok gönc és az öltözés a halála. Persze nem sír csak morog és elégedetlenkedik hogy már megint sapka kell meg sál, kényelmetlen ülésbe kell ülni. Kétszer meg is történt amitől féltem hogy visszanyelt (könnyét vagy kaját még mindig nem derült rá fény) és olyankor iszonyatosan tud sírni. Ez az egy dolog van amikor a hangját is lehet hallani. Már úgy voltam vele hogy nem is megyünk sehová, gyorsan kikaptam másodjára is az üléséből és vígasztalgattam. Közben néztem az órát hogy mindjárt itt a taxi és még mindig nincs megmelegítve a vize. A termoszt azt sem tudtam hol van. Szerencsére hamar megnyugodott és visszatettem újra a hordozóba. Kitettem a levegőre gondoltam ott jobban megnyugszik a hűvösben, talán el is alszik hamarabb.
Szerencsére mire jött a taxi megmelegedett a víz is gyorsan felkaptam a táskát meg a hordozót és beültünk. Az állomáson megvettük a jegyet és kimentünk a padokhoz. Lassan megérkeztek Erikáék is. A vonat egy pár percet késett, gondoltam ez is jól kezdődik, majd szépen le fogjuk késni a csatlakozást.
A vonaton egy nagyon meleg kabinba terelt minket a kalauz néni úgyhogy levettük a sok göncöt és egy szál rugiban csücsült Miló a hordozóba. A vonaton utaztak 14-15 év körüli lányok akik ahányszor elmentek a kabinunk mellett vigyorogva és jajjongva csodálták az én gyönyörűségemet. Mondtam is Milónak hogy ne csajozzon, korai még, pláne ilyen vén tyúkokkal. :-)
Hamarosan be is aludt. Akkor meg azon aggódtam hogy ha végig alussza az utat és Kelenföld előtt elkezdem öltöztetni sírni fog hogy éhes. Aztán szerencsére Dzseni a barátnőm kislánya tett róla hogy felébredjen Miló magától mert elkezdett csörögni-zörögni, úgyhogy gyorsan meg is csináltam a kajáját. Volt még bőven időnk a büfire is. Kelenföldön leszálltunk, közben néztem az órát hogy talán már elment a csatlakozásunk. Valami felépítmény is éktelenkedett a peronon nem is lehetett látni tőle semmit. Elindultam rossz irányba mikor is feltűnt hogy arrafelé nincs semmi visszafordultunk az ellenkező irányba. Végül bemondták hogy az 5. vágányra érkezik egy percen belül a vonatunk mi pedig pont ott kolbászoltunk fel és alá.
Le is tettem gyorsan a hordozót mert baromi nehéz volt. Felszálltunk ott a vonatra ahol éppen kinyílt az ajtó mivel a tesóméknál már jöttek elénk így nem kellett azzal számolni hogy a vonat elejére vagy végére szálljunk fel.
10 perc alatt ott is voltunk, nem kellett vetkőzni sem a vonaton, épp csak a sapit vettem le meg egy picit megbontottam a kabátját. Erre a 10 percre felesleges lett volna. Robi jött elénk a barátnőjével, ketten elkapták a hordozót és már ott is voltunk a háznál. Mindenki megcsodálgatta Milót, kézbe vették, babusgatták. Néha vigyorgott, néha egy kicsit picsogott, mert idegen volt neki a környezet és a sok idegen ember. Én elszaladtam egy másfél órára azalatt egy nagyot aludt. Közben megjött Vivien a suliból meg a tesóm is végzett a munkahelyén így ők is láthatták egy picit mert utána már lassan indultunk vissza. A kocsiban végig aludt, Inotán ébredt fel egy picit de visszaadtam a cumiját és aludt tovább. Fél 7 előtt nem sokkal értünk haza, még apa előtt befutottunk. Ugyanis apának nem mertem elmondani hogy mire készülünk mert el sem engedett volna, de ha mégis akkor kb. százszor telefonált volna hogy hol járunk és minden rendben van-e. Extra aggódós tipus. Szerencsére nagyon ügyesen megoldottunk mindent úgyhogy megvolt az első hosszú utunk vonattal, egyedül. :-)
2010. február 22., hétfő
2010. február 19., péntek
Hasra fordultunk
Ma hasrafordult az én picikém. Olyan kis ügyi. Először a mellkasa alá szorult mindkét keze de utána már ki tudta az egyiket szabadítani. :-) A másikra nem adtam neki időt mert felvettem.
Tudniillik a nappaliban a játszószőnyegen történt az eset és nem szerettem volna ha a nagy művelet közben leborul a drága.
Vasárnap lesz 3 hónapos az én bajnokom.
Meg is méredzkedtünk ma: 6 kiló és 65 cm óriásbébi :-)
Továbbra sincs okom panaszkodni. Miló nagyon jó baba. Este fürdés után szépen elalszik egyedül. Néha fel-fel ébredezik ha kiesik a cumi de nem sír nem hisztizik, csendesen tömködi a kezét a szájába. 8 óra tájban de legkésőbb 9-kor már aludni szokott. Ha éhes felkel éjfél körül és utána legközelebb 6-kor de előfordul hogy kimarad az éjszakai etetés. Ez igaz ritkábban van.
Tegnap 7.30-kor evett este fürdés után majd 9 körül elaludt és hajnali 5-ig nyomta.
Aztán 6-kor megint aludt még egy órát. Napközben is még többször elszenderedik, de igazán jót és hosszan csak a babakocsiba szokott csicsikálni.
Mostanában előfordul hogy kenguruban utazunk fel a városba busszal. Olyan édes benne a kis Zsebibaba. :-) Az egész város minket csodál ilyenkor.
Van két fénykép de elég rossz minőségű mert én csináltam magunkról a tükörben. Hétvégén majd megkérem apát hogy csináljon rólunk szebbet és felteszem.
Jövő héten kapja a 3 hós oltást. Remélem minden rendben lesz megint, ha szerencsénk lesz ismét megússzuk a lázat és a nyügit.
Tudniillik a nappaliban a játszószőnyegen történt az eset és nem szerettem volna ha a nagy művelet közben leborul a drága.
Vasárnap lesz 3 hónapos az én bajnokom.
Meg is méredzkedtünk ma: 6 kiló és 65 cm óriásbébi :-)
Továbbra sincs okom panaszkodni. Miló nagyon jó baba. Este fürdés után szépen elalszik egyedül. Néha fel-fel ébredezik ha kiesik a cumi de nem sír nem hisztizik, csendesen tömködi a kezét a szájába. 8 óra tájban de legkésőbb 9-kor már aludni szokott. Ha éhes felkel éjfél körül és utána legközelebb 6-kor de előfordul hogy kimarad az éjszakai etetés. Ez igaz ritkábban van.
Tegnap 7.30-kor evett este fürdés után majd 9 körül elaludt és hajnali 5-ig nyomta.
Aztán 6-kor megint aludt még egy órát. Napközben is még többször elszenderedik, de igazán jót és hosszan csak a babakocsiba szokott csicsikálni.
Mostanában előfordul hogy kenguruban utazunk fel a városba busszal. Olyan édes benne a kis Zsebibaba. :-) Az egész város minket csodál ilyenkor.
Van két fénykép de elég rossz minőségű mert én csináltam magunkról a tükörben. Hétvégén majd megkérem apát hogy csináljon rólunk szebbet és felteszem.
Jövő héten kapja a 3 hós oltást. Remélem minden rendben lesz megint, ha szerencsénk lesz ismét megússzuk a lázat és a nyügit.
2010. február 13., szombat
2010. február 9., kedd
2010. február 8., hétfő
Gyermekorvos váltás
Sikerült végre átkérni magunkat egy másik gyerekorvoshoz. A párom volt katonatársához vittük át a picit. Első benyomásra szimpatikusnak tűnik. A kis szemére írt fel másfajta szemcseppet és 3 hónapos korban javasolja hogy vigyük el veszprémbe a gyerekszemészetre.
Tünetei: könnyezik, váladékozik mindkét szeme.
Valószínűleg vissza is folyik neki mert köhögni szokott. Kötőhártya-gyulladásra gyanakszik.
Amúgy minden rendben van. Jókat eszik, szépen gyarapszik. (Kb. 5700 gramm jelenleg) Hosszában mint akit húznak. Már 62-es rugik közül is le kellett selejteznem párat. Babacipő is a 3-6 hónapos korig jó rá.
Ha ránézünk, beszélünk hozzá teli szájjal vigyorog. A játszószőnyeget úgy látom már kicsit unja.
Este fürdés után kb. 8 óra tájban hasra fektetem a kiságyába megkapja az elmaradhatatlan cumiját és kis idő alatt szépen bealszik. Van hogy hajnalig nyomja egyfolytában de azt nem szeretem mert olyankor nagyon mohón eszik és szinte az egész ki is jön belőle. Ha éjfél körül kap még hamit akkor benne marad a reggeli.
Még mindig nagyon szeret pancsizni, este ha csúszunk vele már kicsit nyügi szokott lenni. Az utána következő törölközést és öltözést viszont szívesen kihagyná.
Pár napja elő-előfordul hogy megijed egy hirtelen éles zajra (pl. apa köhögésére) és eltörik egy pillanatra a mécses de hamar megnyugszik anya hangjára és utána már minden rendben van.
Akárhová megyünk vele mindenhol megdicsérik milyen kis helyes, édes baba. Vadidegenek mosolyognak és mondják rég láttak ilyen tündéri kissrácot.
Amikor kocsival megyünk valahová mindig nagyfiúsan van öltözve: farmernaci, kapucnis kabát, kiscipő. Nagyon menő kiskrapek. Az overált a babakocsiban használjuk, egy kicsit még nagy rá bár az ujja már tökéletes. Olyan hosszú keze van.
El szoktam vinni vendégségben néha-néha hogy szokja az embereket. Vadidegen, először látott emberekre is úgy mosolyog mint a vadalma.
A hét végefelé esett a hó, hideg is volt és fújt a szél emiatt nem voltunk sétálni. Vagy maga az időjárás vagy a séta hiánya viselte meg egy picit mert eléggé aluszékony volt de csak rajtam vagy a közvetlen közelemben volt hajlandó elaludni. Szerencsére este a kiságyában elaludt hamar, ezalól csak a tegnapi nap volt kivétel. 8 órától 10 óráig próbáltam elaltatni mire végre sikerült. Sehogysem akart hason maradni, folyamatosan emelgette a kis fejét és nyöszörgött. Ugyanez ismétlődött hajnalban. Már nagyon fáradt voltam a 4 órás etetés után és hagytam hogy nyüglődjön egy picit. Persze nagyon rossz ilyenkor magára hagyni és hallgatni ahogy nyöszörög, nem is szoktam sokáig bírni idegekkel, de muszáj picit kifárasztani hogy elaludjon végre.
Felébredt a főnök úgyhogy zárom soraimat. Kicsit még el szokott szenderedni reggeli után de utána nagyon jó kedve szokott lenni. Most is itt kepeszt mellettem hogy figyeljek már rá, és ha csak ránézek már vigyorog. :-)
Később teszek fel hintás videot. Addig is puszi az olvasóknak! :-*
Tünetei: könnyezik, váladékozik mindkét szeme.
Valószínűleg vissza is folyik neki mert köhögni szokott. Kötőhártya-gyulladásra gyanakszik.
Amúgy minden rendben van. Jókat eszik, szépen gyarapszik. (Kb. 5700 gramm jelenleg) Hosszában mint akit húznak. Már 62-es rugik közül is le kellett selejteznem párat. Babacipő is a 3-6 hónapos korig jó rá.
Ha ránézünk, beszélünk hozzá teli szájjal vigyorog. A játszószőnyeget úgy látom már kicsit unja.
Este fürdés után kb. 8 óra tájban hasra fektetem a kiságyába megkapja az elmaradhatatlan cumiját és kis idő alatt szépen bealszik. Van hogy hajnalig nyomja egyfolytában de azt nem szeretem mert olyankor nagyon mohón eszik és szinte az egész ki is jön belőle. Ha éjfél körül kap még hamit akkor benne marad a reggeli.
Még mindig nagyon szeret pancsizni, este ha csúszunk vele már kicsit nyügi szokott lenni. Az utána következő törölközést és öltözést viszont szívesen kihagyná.
Pár napja elő-előfordul hogy megijed egy hirtelen éles zajra (pl. apa köhögésére) és eltörik egy pillanatra a mécses de hamar megnyugszik anya hangjára és utána már minden rendben van.
Akárhová megyünk vele mindenhol megdicsérik milyen kis helyes, édes baba. Vadidegenek mosolyognak és mondják rég láttak ilyen tündéri kissrácot.
Amikor kocsival megyünk valahová mindig nagyfiúsan van öltözve: farmernaci, kapucnis kabát, kiscipő. Nagyon menő kiskrapek. Az overált a babakocsiban használjuk, egy kicsit még nagy rá bár az ujja már tökéletes. Olyan hosszú keze van.
El szoktam vinni vendégségben néha-néha hogy szokja az embereket. Vadidegen, először látott emberekre is úgy mosolyog mint a vadalma.
A hét végefelé esett a hó, hideg is volt és fújt a szél emiatt nem voltunk sétálni. Vagy maga az időjárás vagy a séta hiánya viselte meg egy picit mert eléggé aluszékony volt de csak rajtam vagy a közvetlen közelemben volt hajlandó elaludni. Szerencsére este a kiságyában elaludt hamar, ezalól csak a tegnapi nap volt kivétel. 8 órától 10 óráig próbáltam elaltatni mire végre sikerült. Sehogysem akart hason maradni, folyamatosan emelgette a kis fejét és nyöszörgött. Ugyanez ismétlődött hajnalban. Már nagyon fáradt voltam a 4 órás etetés után és hagytam hogy nyüglődjön egy picit. Persze nagyon rossz ilyenkor magára hagyni és hallgatni ahogy nyöszörög, nem is szoktam sokáig bírni idegekkel, de muszáj picit kifárasztani hogy elaludjon végre.
Felébredt a főnök úgyhogy zárom soraimat. Kicsit még el szokott szenderedni reggeli után de utána nagyon jó kedve szokott lenni. Most is itt kepeszt mellettem hogy figyeljek már rá, és ha csak ránézek már vigyorog. :-)
Később teszek fel hintás videot. Addig is puszi az olvasóknak! :-*
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
