3. hónap

3 hónaposak lettünk úgyhogy jelenésünk volt csütörtökön a védőnőnél. Bodyban, extra pisis pelusban és vastag zokniban 6400 gramm volt kereken. Itthon 65 cm-re mértem - megjegyzem nagyon ügyesen mert ott is annyi volt.
Mindenféle kérdéseket tett fel nekünk a védőnő, az egyik kérdés az volt hogy oldaláról a hátára fordul-e? Én pedig egyből eldicsekedtem hogy az semmi mert oldaláról a hasára is. :-)
Elkerekedett szemmel nézett ránk hogy milyen ügyes már Miló mert ez kb. 5 hónapos babák tudománya. :-)

Kérdezte a védőnő hogy mit eszik Miló a tápszeren kívül, mondtam hogy csak teát szokott azt is akkor ha csuklik máskor nem.
Javasolta hogy kezdjük a hozzátáplálást egy kis almalével később magával a pürével is ha nincs tőle hasfájása. Majd ha minden oké akkor kaphat egy kis banánt is szép fokozatosan. Én csak bólogattam de magamban tudtam hogy max. az almalevet fogjuk kipróbálni azt is egy-egy teázás helyett. Az egész várost bejártam üveg almareszelőért de sehol nem kapni, így ezt jelnek vettem és feladtam a keresgélést, marad a tápi kb. 5 hónapos koráig. A fórumos barátnők is korainak tartják a 3 hónapos babánál a hozzátáplálást. Anno úgy terveztem hogy 6 hónapos koráig kizárólag szopi lesz. Sajnos ez az elképzelésem már az elején megdőlt hisz tejem nem volt szinte semmi, ráadásul tejallergiás lett Miló.
Nem szeretném a kis gyomrát - főleg így hogy allergiás - idő előtt megbolygatni. Ráér még a felnőtt kajával, neki még bőven elég (lenne) a cici (ha lenne).

Másnap oltásra vittünk - immár Dudarra - Milót. Én még csak átutazóban voltam arra, anyu pedig egyáltalán nem. Még szerencse hogy a GPS odavitt minket.
11 órára kaptunk időpontot. Elég fura helyen rendel a doki. Egy gyógyszertár oldalában. Alig van hely a váróteremben, ráadásul jó sokan voltak.
Kérdeztük hogy akinek időpontja van azoknak is ki kell várni a sorát? Bólogattak hevesen a várakozók így vártunk mi is hősiesen. 8 óra előtt evett Miló és már dél volt. Még mindig nem kerültünk sorra. Kezdtem aggódni hogy ennek ordítás lesz a vége. Igaz volt nálunk bekészítve kaja de nem igazán voltak olyanok a körülmények hogy meg tudtam volna normálisan etetni. Végül csak bejutottunk dél után nem sokkal.
A dokibácsi mondta hogy be kellett volna jönnünk hisz időpontunk volt. A kis dögök biztos tudták és direkt nem szóltak mert akkor eléjük kerülünk. Na most már ezt is tudjuk úgyhogy legközelebb nem fogjuk magunkat hagyni. Milót megvizsgálta a doktorbácsi majd megkapta a szurit a combijába. Nem úgy mint a doktornőnél. Szép óvatosan, szinte fel sem tűnt Milónak az egész. Én már ott álltam a cumival készenlétben. Kicsit görbült is a szája a szúrás pillanatában de gyorsan benyomtam neki a cumiját amit vadul elkezdett szívni. Biztos reménykedett hogy kaja is jön belőle mert már több mint 4 órája nem evett. Fel sem kellett venni megnyugtatni mint az előző szurinál mert egyáltalán nem is sírt. Kimentünk a váróterembe és anyukám kérdezte hogy nem kapta meg Miló a szurit? Mondom dehogynem. Csak lesett ő is meg a többi szülő hogy érdekes mert semmiféle sírást nem hallottak. Nagyon büszke voltam a fiacskámra hogy ilyen ügyeske volt. Meg is ígértem neki hogy kap majd ezért valami jutalmat. :-) Felöltöztünk és húztunk is haza gyorsan hogy itthon nyugodt körülmények között tudjon ebédelni. Kint esett az eső de ennek ellenére hamarabb hazaértünk mint oda. Az utat végig aludta oda és vissza is szerencsére.
Itthon végre - 5 óra elteltével - megkapta a hamit. Jó gyorsan ki is szívta a 170-et nem lacafacázott vele. :-)