A többi napon

4 napig maradtunk. Pénteken még szoktuk Sződligetet. Aztán szombaton mentünk rokonlátogatóba. Voltunk unokatesónál, keresztanyámnál. Miló úgy vigyorgott az unokatesóm menyasszonyára mint a vadalma. Nagyon bejött neki. A kis csajozós :-)

Vasárnap voltunk a dédinél, utána tesóméknál. Náluk egy idő után már eltörött a mécses mert elég nagy bolondokháza volt. Mint egy igazi olasz család. Sok ember, két kutya. Mindenki kiabált.
Űztük a kutyákat hogy ne nyalogassák Milót. A kisebbik még a cumiját is megtalálta és még sikerült megnyalnia amikor gyorsan elvettem előle.

Vasárnap reggel kaptam Milótól egy szál nárciszt meg egy versikét. A versike igen rövid volt mégis sikerült majdnem az összes szirmát letépnie a virágnak. Olyan aranyos volt ahogy szedegette szépen módszeresen majd az összes a szőnyegen landolt végül.

Haza a 14.45-ös busszal akartunk jönni de a vártnál előbb kiértünk a pályaudvarra. Rohanva ugyan de elértük a 14.15-öst. Miló nem is ébredt fel. Még Budafok környékén elaludt és azt sem érzékelte hogy futok vele a babakocsival. Többször kinyitotta a szemét a buszon de félálomban volt, visszaadtam a cumit és aludt tovább. Fehérvárnál már úgy döntött hogy kialudta magát, és elég volt, de jól elvolt még Palotáig. Játszott a hordozóra csatolt kis könyvvel meg a kutyussal.

Itthon értünk jött apa az állomásra. Örült apának, örült a szobájának, a kiságyának. Féltünk hogy el lett rontva mert anyuéknál leginább kézben szeretett lenni, de azért igyekeztünk nem felkapkodni már csak azért is mert anyunak és nekem is kivan a derekunk.
Az altatás anyuéknál csak úgy ment hogy ott voltam mellette. Itthon meg is ilyedtem egy pillanatra mert a fürdés előtti alvás nem igazán akart összejönni. Ahogy mellé feküdtem be is vágta a szunyát úgy kellett keltegetni egy óra múlva.

Megpancsizott a nagy kádjában, végre nem abban a kis lavórban ami a mamánál volt és amiben nem tudott lubickolni. Jól ki is pacsálta a fele fürdővizet örömében. Majd este gond nélkül elaludt, és másnap is jól elvolt nem kellett felkapkodni. Birtokba vette a kiságyát, a játszószőnyegét, hintáját. Biztos hiányoztak neki a kis dolgai. Örömmel vette tudomásul hogy hazaértünk és vígan nézegette a falon a micimackó dekorokat.

Itthon várt egy szál rózsa anyák napjára. Állítólag Miló telefonált apának hogy vegyen egyet a nevében. Csodálom hogy apa gondolt erre mert nem jellemző rá az ilyesmi. Azért még néha érnek kellemes meglepetések.